A rajnai forint a Német-római Birodalom Rajna menti választófejedelemségei által 1386-tól vert aranypénz volt, amelynek veretésére IV. Károly aranybullája adott jogot. A négy választófejedelemség (Köln, Mainz, Trier és Pfalz) egységesen, 958 ezrelék tisztaságú aranyból készítette, és a 14–15. században a legfontosabb német kereskedelmi érmévé vált. Később, az aranyhiány miatt minősége romlott, és a 16–19. században Közép-Európában – így Magyarországon is – a 60 krajcárt érő német (osztrák) ezüstforint megnevezéseként használták. A magyar nyelvű forrásokban 1544-ben említik először, számos névváltozata (pl. rénes forint, rénus forint) a latin florenus Rhenensis kifejezésből ered. Az elnevezést utoljára a konvenciós forintra alkalmazták, amelyet 1857-ben váltott fel a tízes alapú osztrák értékű forint. Bár aranypénzként fokozatosan a dukátok szorították ki, oklevelekben még a 17. században is előfordult.