Összefoglaló

A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet fogalmát a magyar jogrendszerbe a 2007. évi LXXX. törvény (menedékjogi törvény) 2015-ös módosítása vezette be, amely lehetővé tette a kormány számára, hogy rendkívüli intézkedéseket hozzon migrációs nyomás esetén. Az első kihirdetésre 2015 szeptemberében került sor néhány megyében, majd 2016 márciusától az ország egész területére kiterjesztették; azóta a kormány félévente újabb és újabb rendeletekkel folyamatosan meghosszabbítja, így a legutóbbi döntés értelmében 2026. március 7-ig tart fenn, ami már több mint 10 éve tartó állapotot jelent. A törvény szerint a válsághelyzet akkor rendelhető el, ha például a napi átlagos menedékkérőszám meghaladja az 500–800 főt, vagy a tranzitzónákban 1000–2000 fő tartózkodik – ezek a feltételek azonban a kormány saját adatai szerint jelenleg nem teljesülnek. A válsághelyzet alatt a kormány rendeletben módosíthatja az építési és területfelhasználási szabályokat, akár hat hónapra igénybe vehet állami vagy önkormányzati ingatlanokat, valamint a rendőrség és a honvédség különleges jogosítványokhoz jut (például útzár, forgalomkorlátozás). Emellett a menekültügyi eljárások is gyorsíthatók, és nem kell lefolytatni bizonyos közigazgatási eljárásokat a befogadó létesítmények építéséhez. A helyzet fenntartását – a törvényi feltételek hiánya ellenére – a kormány azzal indokolja, hogy a migrációs nyomás bármikor újból jelentkezhet, ezért „elővigyázatosságból” tartja fenn a rendkívüli állapotot.