A német zászló, amely három azonos szélességű fekete, vörös és arany vízszintes sávból áll, mai formáját először 1919-ben vezették be hivatalosan, majd 1949-ben, a második világháború után vált ismét nemzeti lobogóvá. A színek eredete a 19. századig nyúlik vissza: 1848-ban a frankfurti parlament javasolta ezt a trikolórt az egyesített Németország jelképének, sőt Bécsben is kitűzték a Stephansdom tornyára. A színek magyarázatára két fő teória létezik: az egyik szerint a lützowi önkéntesek egyenruháját (fekete zubbony, vörös hajtóka, arany gombok) idézi, a másik szerint a Német-római Birodalom császári címeréből (fekete sas arany háttéren) származik. Az 1871-es egyesült Németország azonban még a fekete-fehér-vörös porosz színeket tette hivatalossá, amit csak a Weimari Köztársaság váltott le 1919. augusztus 11-én a ma ismert zászlóra; ezt a nácik 1935-ben horogkeresztes lobogóra cserélték. A második világháború után a szövetséges megszállást követően a nyugati Németország 1949. május 9-én újra a fekete-vörös-arany trikolórt fogadta el, míg az NDK 1959. október 1-jén egy kalapácsot és körzőt ábrázoló kommunista címert helyezett a zászló közepére, ezzel is jelezve a két ország szétválását. Ma ez a zászló a német demokrácia, egység és szabadság egyetemes szimbólumává vált.