Sváby Lajos (Abádszalók, 1935 – Budapest, 2020) Kossuth-díjas festő, a magyar neoexpresszionizmus meghatározó képviselője, aki a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Pór Bertalan tanítványaként kezdte pályáját. Művészetét a korai monokróm korszak után az 1969-es „Változás” című képével bekövetkezett harsány színvilág jellemezte, olyan emlékezetes alkotásokkal, mint az „Izsák feláldozása” (1971) vagy az „Örkény István arcképe” (1975). Az 1980-as évektől kilépett a zárt térszerkezetből, táji környezetbe helyezte figuráit, és a Szentföldi látogatás hatására készítette el 22 rajzból álló „Genezis” sorozatát (1989). Oktatóként is kiemelkedő volt: 1975-től tanított a főiskolán, 1991–1995 között rektorként tevékenykedett, 1995-ben pedig a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. Munkáit olyan jelentős közgyűjtemények őrzik, mint a Magyar Nemzeti Galéria, és könyvillusztrációkat is készített, például Somlyó György „Nem titok” kötetéhez (1992).