Az első Kádár-kormány (vagy szolnoki kormány) a kommunista hatalom visszaállítására jött létre az 1956-os forradalom idején, és 1956. november 7-én tette le az esküt az Országházban, egészen 1958. január 28-áig volt hivatalban. A kormányt Szolnokon szervezték meg, tagjait pedig Moszkvában, Hruscsov pártfőtitkár által felolvasott névsor alapján jelölték ki, majd a szovjet invázió után, november 4-én vették át a tényleges hatalmat Nagy Imre kormányától. Az új vezetés megalakulását az ungvári rádió jelentette be november 4-én hajnalban, ahol Münnich Ferenc és Kádár János olvasta fel a nyílt levelet és a miniszterek névsorát, miközben Nagy Imre a Szabad Kossuth Rádióban mondta el drámai szavait. Érdekesség, hogy több kinevezett miniszter (például Marosán, Dögei és Rónai) csak a rádióból értesült saját kormánytagságáról, Kádár pedig árulása ellenére tagja maradt a harmadik Nagy Imre-kormánynak is, míg Horváth Imre Bécsből visszatérve, Moszkván keresztül lett külügyminiszter. A kormány hivatalos elnevezése egészen az 1970-es évekig "Magyar forradalmi munkás-paraszt kormány" volt, és helyzetértékelésükben a forradalmat "fasiszta ellenforradalomnak" minősítették, amelyet az SZKP elnöksége fogalmazott meg a lakosság megfélemlítésére és a felkelők megosztására.