Íme az összefoglaló magyarul:

A kórház olyan egészségügyi intézmény, amely szervezett keretek között, szakképzett személyzettel és orvosi irányítással biztosítja a betegségek felismerését, kezelését, ápolását, valamint szükség esetén a rehabilitációt – a modern intézmények emellett járóbeteg-ellátást, sürgősségi ellátást, oktatást és kutatást is végeznek. Magyarországon a kórház jellemzően fekvőbeteg-gyógyintézetként működik, amelynek jogi kereteit az 1997. évi CLIV. törvény határozza meg. A „kórház” szó a kór (betegség) és ház összetétele, amely a nyelvújítás korában, német mintára – a Krankenhaus tükörfordításaként – erősödött meg; a kór előtag szláv eredetű, rokon a cseh, szlovák és lengyel chory ('beteg') szóval. Története során a kórház kezdetben inkább menedékhely és karitatív ápolási központ volt, majd a középkori egyházi intézmények és az iszlám bímárisztánok révén fokozatosan vált tudományos, orvosi központtá. A modern kórház kialakulását a 18–20. század orvosi és technikai forradalma (sebészet, aneszteziológia, radiológia, intenzív terápia) gyorsította fel, amelyben kiemelkedő szerepet játszott Florence Nightingale is, aki a krími háború tapasztalatai alapján forradalmasította a kórházi higiéniát és az ápolásszervezést.