A bankjegy olyan hagyományosan papírból készült pénz, amelyet a jegybank vagy más feljogosított pénzintézet bocsát ki, és a készpénz egyik fő formája – értékét ma már nem nemesfém, hanem az ország gazdasági teljesítőképessége adja. A papírpénz története a 7. századi Kínáig nyúlik vissza, ahol a Tang-dinasztia alatt jelent meg, és Marco Polo közvetítésével jutott el Európába, ahol Velencében a kereskedelmi váltókból alakult ki. Magyarországon először 1762-ben az osztrák jegybank jegyei terjedtek el, de az első magyar bankjegyeket az 1848–49-es szabadságharc idején a Magyar Kereskedelmi Bank bocsátotta ki. A kiegyezés után az Osztrák–Magyar Bank – közös felügyelet alatt – látta el a jegybanki feladatokat, majd 1927-től a független Magyar Nemzeti Bank vette át a pengő kibocsátását. Érdekesség, hogy a legtöbb országgal ellentétben, ahol egyetlen kibocsátó van, az Egyesült Királyságban több bank is jogosult bankjegyet nyomtatni.