A nárcisztikus szülő gyermekét saját énjének kiterjesztéseként kezeli, nem pedig önálló személyiségként, ami megakadályozza a gyermek önállósodását, és nárcisztikus kötődéshez, azaz társfüggőséghez vezet. Alan Rappoport amerikai pszichológus szerint az ilyen szülő a gyermek sikereit saját érdemének tekinti, és a függetlenséget fenyegetésként éli meg, ezért túlzott kontrollal, hibáztatással és manipulációval igyekszik fenntartani hatalmát. Sam Vaknin megfogalmazása szerint a szülő pusztán nárcizmusának táplálására használja a gyereket, miközben annak igényeit teljesen figyelmen kívül hagyja. Dr. Karyl McBride tüneti listája alapján ide tartozik a felelősség áthárítása, a megszégyenítés, az érzelmek valótlanként való kezelése, valamint a gyermekkel kialakított "párkapcsolati" szerep is. A szülő jellemzően despotikus és depressziós állapotok között váltakozik, elsődleges szempontja a környezet véleménye, és érzelmi elhanyagolással vagy bűntudat-keltéssel büntet, ha a gyerek nem engedelmeskedik. A büntetés formája lehet testi fenyítés vagy dühkitörés is, de a végső cél mindig az, hogy a gyermek feltétel nélkül kiszolgálja a szülő érzelmi igényeit, miközben saját önálló énjét feladja.