A délszláv (jugoszláv) háború a volt Jugoszlávia felbomlása nyomán kirobbant, mintegy tíz évig tartó konfliktus volt, amely három jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első szakasz az 1991-es szlovéniai tíznapos háborúval kezdődött, majd a horvátországi (1991–1995) és a boszniai (1992–1995) háborúk követték, egészen az 1995-ös daytoni békeszerződésig. A háború hátterében Tito 1980-as halála után felerősödő nacionalizmus, a gazdasági egyenlőtlenségek és az évszázados etnikai ellentétek álltak, amelyeket a politikusok mesterségesen szítottak fel. A hatalmi harcokban Slobodan Milošević szerb, Franjo Tuđman horvát és Alija Izetbegović bosnyák politikusok játszották a főszerepet, akik saját nemzetük befolyását kívánták növelni. A daytoni békét követően a koszovói albán–szerb konfliktus és az 1999-es NATO-hadműveletek folytatták a véres időszakot, amely egészen Milošević 2006-os haláláig tartott. Ez a második világháború óta a legvéresebb európai konfliktus több mint 300 000 halálos áldozatot követelt, és egymilliónál is több embert kényszerített elhagyni otthonát.