Szent Márton napja (november 11.) Magyarországon a gazdasági év lezárását és az advent előtti utolsó nagy ünnepet jelenti. A népszokások a legendához kötődnek, miszerint a püspökké választás elől egy libaólban rejtőző szentet a ludak gágogása árulta el – ezért lett a liba a nap főszereplője. A római hagyományból eredően ilyenkor libasültet, libalevest és újbor fogyasztanak, hiszen „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A lakoma mellett időjóslás is kapcsolódik a naphoz: a sült liba mellcsontjából a tél minőségére következtetnek, és úgy tartják, „ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél várható”. A 14. században a nap határnapként szolgált a pásztorok járandóságának kifizetésére, akik „Szent Márton vesszejét” ajándékozták a gazdáknak a bőség érdekében. Napjainkban német nyelvterületről átvett fáklyás felvonulások (Martinsumzug) emlékeztetnek a jó cselekedetekre, amelyeken gyerekek lámpásokkal járják az utcákat.