A helyiérdekű vasút (HÉV) francia eredetű fogalom, amely olyan vasútvonalakat jelöl, amelyeket egy térség érdekében, nem pedig országos szempontból építettek; Magyarországon az 1880. évi XXXI. törvénycikk adott keretet a kiépítésüknek. A műfaj előfutára az Arad–Körösvölgyi Vasút (1877) volt, majd a következő három évtizedben több ezer kilométer HÉV-vonal épült, elsősorban olyan térségekben, amelyeket a fővonalak elkerültek, de a lendületet az első világháború törte meg. Érdekességük, hogy a nagybankok helyett helyi földbirtokosok és települések pénzéből valósultak meg, működtetésüket viszont gyakran a MÁV vállalta; nagy részüket 1930 körül és 1945 után államosították, így mára egyedül a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút maradt jogilag önálló társaság. A vonalak általában normál nyomtávú, egyvágányú pályaként épültek, de keskeny nyomtávú kisvasúti társaságok is akadtak közöttük, és a MÁV 1892-ben külön szabványterveket dolgozott ki számukra, főként az állomásépületekre, amelyeket bővíthetőségük szerint osztályokba soroltak. Bár a HÉV-ek az 1990-es évekre gyakran alulmaradtak a rugalmasabb közúti közlekedéssel szemben, az olcsó és egyszerűsített üzletmenet elve a regionális vagy térségi vasutak új koncepciójában éledt újjá.