A telex (távgépíró) a telefonhálózathoz hasonló, de attól független, digitális kapcsolt hálózat volt, amely géppel írt szövegek továbbítására szolgált, nevét az angol teletypewriter exchange kifejezésből kapta. A telexgép írógépszerű volt, lyukszalagos egységgel és hívótárcsával, és 50 baudos sebességgel (percenként 400 karakter) továbbította az ötbites kódokat. A szolgáltatás az 1930-as években indult (Nagy-Britanniában 1932-ben, Németországban 1933-ban), és a második világháború után világszerte egyeduralkodóvá vált az elektronikus szövegtovábbításban egészen a 80-as évekig. Magyarországon 1942 áprilisában indult 27 előfizetővel, és a háborús pusztítás után 1953-ban épült újjá az automata központ, majd az előfizetők száma az 1990-es évekre meghaladta a 14 ezret. A telefax és az e-mail megjelenésével azonban gyorsan hanyatlani kezdett, és 2002 februárjára már csak 83 magyarországi előfizetője maradt, akiket végül a szlovák hálózathoz kapcsoltak át.