A Skylab-program volt az Egyesült Államok első űrállomása, amely 1973–1974 között működött, és az Apollo-program leállítása után nyújtott átmenetet a Space Shuttle korszak felé. Az űrállomást a Saturn V rakéta S-IVB fokozatából alakították ki, amelyet „száraz munkateremként” terveztek, és amely a maga idejében a legnagyobb Föld körüli pályára állított űreszköz volt. A felbocsátásra 1973. május 14-én került sor, de a start során a napelemtábla megsérült, amit a legénység később űrsétával javított meg. A program során három legénység dolgozott az állomáson, és számos tudományos kísérletet végeztek, különösen a Nap megfigyelésére szolgáló Apollo Naptávcső segítségével. A Skylab jelentősége abban állt, hogy bizonyította az űrállomások életképességét, és rekordokat döntött az űrben töltött idő tekintetében is. A program 1979-ben ért véget, amikor az űrállomás a légkörbe lépve megsemmisült, de öröksége a későbbi űrállomások, például a Nemzetközi Űrállomás előfutárává vált.