Az ütközés a klasszikus mechanika alapjelensége, amely során két test kölcsönhatásba lép, és megváltozik a mozgási energiájuk vagy sebességük. Az ütközéseket centrális (ha a sebességvektorok egy egyenesbe esnek) és excentrikus típusokra osztják, valamint energia szempontjából lehetnek tökéletesen rugalmasak, rugalmatlanok vagy tökéletesen rugalmatlanok. Tökéletesen rugalmas ütközésnél a mozgási energia megmarad, és a végső sebességek a tömeg- és impulzusmegmaradás egyenleteiből számíthatók ki. Tökéletesen rugalmatlan ütközésnél a testek összetapadnak, közös sebességgel mozognak tovább, és az energia egy része alakváltozásba (pl. deformációba) megy át. Az ütközés rugalmasságát az ütközési együttható (E) jellemzi, amely 1 és 0 között változik. A gyakorlatban, például járműtervezésnél, a rugalmatlan alakváltozást használják az ütközési energia elnyelésére, hogy védjék az utasokat – ezt ellenőrzik töréstesztekkel.