A Szojuz–Apollo-program (hivatalosan Apollo–Szojuz Teszt-program) a hidegháború enyhülési szakaszának jelképes eseménye volt, amelynek során 1975. július 15. és 24. között az amerikai és a szovjet űrhajók először kapcsolódtak össze a világűrben. Az együttműködés gondolata már az 1960-as években felmerült, de csak az űrverseny lezárulta után, 1972-ben, Richard Nixon elnök és Leonyid Brezsnyev főtitkár csúcstalálkozóján aláírt nemzetközi egyezmény teremtette meg a jogi alapot a közös repüléshez. A küldetés során a szovjet Szojuz–19 és az amerikai Apollo–18 (egy speciális Dokkoló modullal kiegészítve) 1975. július 17-én, a franciaországi Metz városa felett kapcsolódott össze, lehetővé téve a legénységek átszállását. A fedélzeten szovjet részről Alekszej Leonov és Valerij Kubászov, amerikai részről Tom Stafford, Vance Brand és Deke Slayton dolgozott, akik közös gyakorlásokkal készültek fel a találkozásra. A repülés során a felek új, közösen tervezett dokkolószerkezetet használtak, és a sajtótájékoztatókon tréfásan a másik fél nyelvén kommunikáltak, ami jól mutatta a közeledést. A program teljes sikerrel zárult, és szimbolikusan lezárta az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrversenyt, megnyitva az utat a későbbi nemzetközi űregyüttműködések előtt.