A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek a magas vérnyomás kezelésére szolgálnak, és több, eltérő hatásmechanizmusú csoportra oszthatók, mint például a vizelethajtók, az alfa- és béta-blokkolók, az ACE-gátlók, valamint a kalciumcsatorna-gátlók. A kezelés során kulcsfontosságú a társbetegségek figyelembevétele: például 2-es típusú cukorbetegség esetén elsősorban életmódváltás (testsúly- és sóbevitel-csökkentés) javasolt, míg 1-es típusnál az ACE-gátlók védik a veséket. Sztrók kockázatát a kalcium-antagonisták és a vizelethajtók csökkentik a leghatékonyabban, időskorban pedig az izolált szisztolés hipertónia jellemző, ahol fokozott óvatosság szükséges az ortosztatikus vérnyomásesés miatt. Ha a gyógyszeres kezelés nem hatékony, az orvos növelheti a dózist, gyógyszert válthat, vagy – ami a leggyakoribb – kombinációs terápiát alkalmaz, mivel a több támadáspont és a kisebb dózisok jobb hatást és kevesebb mellékhatást eredményeznek. Ez a kombináció lehet úgynevezett fix kombináció is, amikor egyetlen tabletta két hatóanyagot (például ACE-gátlót és vízhajtót) tartalmaz, megkönnyítve a mindennapi szedést.