Faludy György (1910–2006) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító és író volt, aki Budapesten született zsidó polgári családban. 1937-ben megjelent Villon-átköltései azonnal meghatározták pályáját, majd 1938-ban a háború elől emigrált: Párizs, Marokkó, majd az Egyesült Államok következett, ahol az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért, de a kommunista hatalom hamis vádak alapján letartóztatta, és a recski kényszermunkatáborba zárták; itt írt versei csak 1983-ban jelenhettek meg. 1956-ban ismét elmenekült, Londonban, Firenzében, majd Torontóban élt, és csak 1988-ban térhetett vissza Magyarországra. Életét az emigráció, a diktatúra elleni küzdelem és a szabadság iránti elkötelezettség jellemezte, művei – köztük a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajza – a magyar irodalom fontos darabjai.