A Hitel egy jelentős kolozsvári szemle, illetve szociálpolitikai folyóirat volt a két világháború közötti Erdélyben, amely 1935-ben indult újságként, majd 1936-tól Venczel József kezdeményezésére negyedéves, később havi rendszerességű folyóiratként folytatta működését 1944 augusztusáig. A lap az erdélyi magyarság kritikai önismeretét és a valóság szociológiai-szociográfiai feltárását tűzte ki célul, elhatárolódva a korábbi, Szabó Dezső-féle irányzattól, miközben fontosnak tartotta a román–magyar és szász–magyar művelődési kapcsolatok ápolását is. Szerkesztői között olyan meghatározó személyiségek voltak, mint Albrecht Dezső, Kéki Béla, Venczel József és Vita Sándor, munkatársai pedig a korszak neves értelmiségiei, köztük Bözödi György, Szabédi László, Mikó Imre és Szabó T. Attila. A folyóirat aktívan részt vett az 1937-es vásárhelyi találkozó előkészítésében, amely az erdélyi magyar ifjúság egységét szorgalmazta, és Tamási Áron elnöki megnyitóját is teljes terjedelemben közölte. A Hitel – Széchenyi István 1830-as reformszemléletű alapművének címét és szellemiségét idézve – a közös cselekvés és a „hinni egymásnak” elvét hirdette, így a korszak egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált.