Pecz Vilmos (1854–1923) magyar nyelvész, klasszika-filológus és egyetemi tanár volt, aki a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként is működött. Szülőfalujában, a Szolnok-Doboka vármegyei Horgospatakán kezdte tanulmányait, majd Budapesten szerzett doktori fokozatot görög, latin és német filológiából. Pályafutása során tanított a budapesti evangélikus főgimnáziumban, később a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem professzora lett, majd 1895-től haláláig a budapesti tudományegyetemen oktatott, ahol közép- és újkori görög filológiát is előadott. Legjelentősebb munkája az általa szerkesztett Ókori lexikon (1902–1904), amely mintegy 9000 címszót tartalmaz, és a mai napig az egyetlen átfogó magyar nyelvű ilyen jellegű mű. Görögországi tanulmányútja nyomán szorgalmazta az ógörög és latin filológia összekapcsolását a közép- és újkori görög irodalom kutatásával, és számos tankönyvet, irodalomtörténeti tanulmányt is írt. Életműve meghatározó a magyar klasszika-filológia történetében.