Az enyingi Török család a magyar történelem egyik legjelentősebb, mára kihalt főnemesi családja volt, amelynek eredete homályba vész, de a 15. század közepétől ismert. A család felemelkedése Török Ambrussal kezdődött, aki Mátyás király idején Sopron vármegye főispánja, majd szörényi bán lett, és 1481-ben címeradományban is részesült. A család legismertebb tagja Török Bálint, aki belgrádi bánként szolgált, de később száműzetésben, a héttoronyban halt meg. A család férfi tagjai magas katonai és közigazgatási tisztségeket viseltek, ám belső viszályok sem kerülték el őket: Török János házasságtörés gyanúja miatt saját feleségét végeztette ki. A család erdélyi ága a 16. században kihalt, a magyarországi ág pedig IV. Istvánnal, aki királyi tanácsos és pápai várkapitány volt, 1618-ban ért véget, mivel három házasságából sem született örököse. Címerük – szárnyas sárkány, kardot tartó sas és koronás oroszlán – a simontornyai vár kövén is fennmaradt, jelezve a család egykori hatalmát és történelmi jelentőségét.