1989. március 24-én az Exxon Valdez tankhajó Alaszkánál, a Prince William-szorosban megfeneklett, és 42 millió liter nyersolaj ömlött a tengerbe, ami minden idők egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófáját okozta. A szennyezés azonnali pusztulást hozott: 250 ezer madár, 2812 vidra, 300 fóka és rengeteg hal veszett oda, és a katasztrófa 2400 kilométernyi tengerpartot érintett. A baleset hátterében emberi mulasztás és elavult felszerelés állt: a hajóról hiányzott a jéghegydetektor, a radar hibás volt, és a kapitány, Joseph Hazelwood, éppen nem volt a fedélzeten, amikor a manővert el kellett volna végezni. A mentesítés rendkívül nehézkes volt a zord időjárás és a szervezetlenség miatt, több mint 10 ezer ember dolgozott rajta, és a költségek megközelítették a 2 milliárd dollárt. A környezet helyreállása évtizedekig tartott: még 2010-ben is 87 ezer liter olaj volt a talajban, és a szakemberek szerint a madárvilág akár 70 évig is szenvedhet a következményektől. Bár mennyiségét tekintve nem ez volt a legnagyobb olajkatasztrófa, az ökológiai pusztítás mértéke mindent felülmúlt, és az Exxon Mobil felelőssége is hosszú évekig tartó jogi és környezeti viták tárgyát képezte.