A rádiólokátor (radar) olyan berendezés, amely rádióhullámok visszaverődésével határozza meg tárgyak helyét, és széles körben használják a repülésben, hajózásban, haditechnikában és meteorológiában. Az első rendszereket az 1930-as években állították hadrendbe, a második világháborúban pedig már elterjedten alkalmazták; Bay Zoltán 1944-ben az Egyesült Izzóban fejlesztett hatékony lokátort, majd 1946-ban a világon másodikként érzékelte a Holdról visszaverődő jelet. A radaroknak több funkciója létezik (felderítő, meteorológiai, sebességmérő stb.), de a „tolatóradar” elnevezés téves, mert az ultrahanggal működik. A frekvenciasávok jelölésére két rendszer létezik: a történelmi alapú IEEE és a NATO újabb, logaritmikus felosztása. A radaregyenlet kulcsfontosságú tanulsága, hogy a visszaérkező jel a távolság negyedik hatványával csökken, ezért a távoli célok észlelése rendkívül nehéz. A radarral ellentétben a szonár hanghullámokat használ, így a két technológia alapvetően különbözik.