Összefoglaló a jégről

A jég a víz szilárd halmazállapota, amely standard légköri nyomáson 0 °C-on fagy meg, és legalább 12 különböző kristályszerkezetű változata létezik a nyomás és hőmérséklet függvényében. A Föld felszínének mintegy 3-3,2%-át (kb. 16 millió km²) borítja jégtakaró, főként az Antarktiszon, Grönlandon és a magashegységekben. A jégkorszak (pleisztocén) mintegy 2 millió éve kezdődött, amikor a Föld pályaelemeinek változása miatt a nyarak hűvösebbek lettek, és a hó nem olvadt el; a jégtakaró legnagyobb kiterjedése kb. 200 ezer éve volt, elérve az 50 millió km²-t is. A jégkorszakban hideg (glaciális) és enyhébb (interglaciális) időszakok váltakoztak, az utolsó glaciális mintegy 10 ezer éve ért véget, ami a jelenkor (holocén) kezdetét jelzi. A jég nemcsak a vízre vonatkozik: a csillagászatban jégnek nevezik az illékony anyagok (pl. metán, ammónia) szilárd formáit is, amelyek a külső Naprendszer égitesteit építik fel. Emellett a jég alapfeltétele számos téli sportnak (műkorcsolya, jégkorong), és a folyókon tavasszal megfigyelhető jégzajlás komoly károkat is okozhat.