A sör az egyik legősibb alkoholos ital, amelynek története több ezer évre nyúlik vissza: már 9000 éves sörmaradványokat tártak fel Kínában, és az ókori Egyiptomban is készítettek sört árpakenyérből, amelyet datolyával ízesítettek. Mezopotámiában a Blau-táblák (i. e. 3. évezred) az első írásos bizonyítékok, és Hammurápi törvényei már szigorúan szabályozták a sör minőségét. A középkorban a kolostorok játszották a fő szerepet: a szerzetesek tökéletesítették a technikát, és ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót ízesítésként. Angliában VIII. Henrik uralkodása (1509–1547) alatt virágzott fel a tömeges sörfőzés, míg Bajorországban 1516-ban hozták meg a híres sörtisztasági törvényt, amely csak malátát, komlót és vizet engedélyezett. A sör tehát nem csupán ital, hanem kultúrtörténeti jelentőségű örökség, amely az ókori mítoszoktól a mai napig meghatározó szerepet tölt be.