Enying város Fejér vármegyében, az Enyingi járás központja, amely a Balatontól mindössze 7 kilométerre, a Mezőföld nyugati peremén fekszik. A település neve először 1138-ban bukkan fel a dömösi prépostság birtokösszeírásában, és valószínűleg egy német eredetű Enig vagy Ening személynévből származik, ami egy ilyen nevű személy birtokára utalhat. Címere II. Ulászló király 1507-es adományából ered, amelyet a Török család kapott a török elleni harcokban tanúsított vitézségéért – a kék pajzson aranykoronából kinövő, oldalra forduló barna medve ezüst kardot tart fogai és mancsai között. Története során a 15. században a Török család, majd a 18. század második felétől a Batthyányak birtokolták; ekkor épült a református templom (1789–1792) és az uradalmi kastély (1810), a 19. század második felében pedig járási székhely lett. A város vasúti kapcsolata 1895-től a Dombóvár–Lepsény-vonalon működött, de a rossz pályaállapot miatt a személyszállítás 1999-ben, a teherszállítás pedig 2012 körül szűnt meg, végül 2023-ban az állam lemondott a maradék szakaszról is. Ma közúton a 64-es főút biztosítja a fő összeköttetést, és autóbuszjáratok kötik össze Budapesttel, Siófokkal, Szekszárddal és más városokkal.