A forint története – a pénznem neve a firenzei florentinus aranypénzből ered, amelyet 1252 óta vertek Firenzében, és ez adta a magyar elnevezés alapját is. Károly Róbert 1325-től magyar aranyforintot veretett, amely kiváló minőségének köszönhetően keresett fizetőeszköz volt, és a hamisítása is elterjedt. Mária Terézia 1750-ben vezette be az ezüstalapú konvenciós forintot, amely 60 krajcárt ért, és 1892-ig maradt a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia fő fizetőeszköze. 1762-ben jelentek meg az első forintos bankjegyek, amelyek elfogadása később kötelezővé vált, sőt a napóleoni háborúk idején a pénzjegynyomda Pestre költözött. A forint évszázadokon át meghatározta a magyar és közép-európai pénzforgalmat, és a mai magyar fizetőeszköz, a HUF is ennek a hagyománynak a folytatója.