Az 1886-os nagy délnyugati vasutassztrájk az Egyesült Államok egyik legnagyobb szakszervezeti megmozdulása volt, amely 1886. március 1-jén robbant ki, és több mint 200 000 munkást érintett öt államban (Arkansas, Illinois, Kansas, Missouri, Texas). A sztrájk a Jay Gould vasúti mágnás tulajdonában lévő Union Pacific és Missouri Pacific társaságok ellen irányult, miután egy szakszervezeti tagot, Charles A. Hallt állítólag igazságtalanul bocsátottak el. A munkások vezetője Martin Irons, a Knights of Labor (Munka Lovagjai) 101. kerületi gyűlésének elnöke volt, aki a széles körű szakszervezeti összefogásért harcolt. A sztrájk során legalább tíz ember meghalt, és a vasúttársaság Pinkerton-ügynököket is bevetett a sztrájktörésre, miközben a munkások szabotázsakciókkal (például mozdonyok lehűtésével) próbálták megbénítani a forgalmat. A sztrájk két hónapon belül összeomlott, ami közvetlenül vezetett a Knights of Labor meggyengüléséhez és az Amerikai Munkásszövetség (AFL) megalakulásához, ezzel új korszakot nyitva a munkásmozgalom történetében.