Az 1906. június 1-jén kezdődött cananeai sztrájk Mexikó történetének egyik legjelentősebb munkabeszüntetése volt, amelyet sokan a mexikói forradalom előzményének tartanak. A Sonora állambeli Cananea városában William C. Greene rézbányája miatt robbanásszerűen megnőtt a lakosság, a mexikói bányászok azonban rendkívül rossz körülmények között, alacsony bérért dolgoztak, miközben az amerikaiak több fizetést kaptak és magasabb pozíciókat töltöttek be. A munkások szervezeteket alapítottak (például az Unión Liberal Humanidad-t), és követelték a 8 órás munkanapot, az 5 pesós minimálbért, valamint azt, hogy a pozíciók legalább 75%-át mexikóiak töltsék be. Június 1-jén mintegy 3000 fős felvonulás indult, amely során amerikai fegyveresek (a Metcalf fivérek) tüzet nyitottak a tömegre, aminek következtében 10 ember meghalt és 19 megsebesült. A cég vezetője, Greene amerikai segítséget kért, Sonora kormányzója, Rafael Izabal pedig az Egyesült Államok területén (Naco) keresztül vonult a helyszínre, hogy leverje a megmozdulást. Bár a sztrájkot elfojtották, az esemény a mexikói forradalom egyik fontos előfutárává vált, rávilágítva a munkások elnyomására és a külföldi tőke dominanciájára.