A férfi biológiai értelemben a hímnemű felnőtt ember, akit születésekor a külső nemi jellegek alapján anyakönyveznek; nemét az XY kromoszóma-rendszer határozza meg, az apa által örökített Y kromoszóma pedig fiút eredményez. A férfi magzat több tesztoszteront termel, ami a pubertás során olyan másodlagos nemi jegyeket alakít ki, mint a széles váll, a mély hang, az arcszőrzet és a nagyobb izomtömeg. Szaporodási szervei – a pénisz, a herezacskó és a belső mirigyek – az ondó termeléséért felelnek, amelynek vizsgálatával az andropológia foglalkozik. A férfiasság (maszkulinitás) társadalmilag és történelmileg változó fogalom: míg a 19. században a dandy volt az ideál, ma a normák – Levant szerint – az érzelmek visszafogását, a teljesítményt és az agressziót hangsúlyozzák. Bár a történelemben főként férfiak birtokolták a hatalmat (például Nagy Sándor, Julius Caesar vagy Napóleon), a modern kultúrákban jogilag egyenrangúak a nőkkel, és a nemi szerepek is egyre inkább megkérdőjeleződnek.