A lottó olasz eredetű szerencsejáték, amelynek neve az olasz lotto (sors, nyeremény) szóból származik, és a mai Genovából (Génua) ered, ahol a szenátorokat sorsolással választották ki. Az államok azért hozták létre, hogy adóemelés nélkül jussanak pénzhez, ezért sokan a szegények adójának vagy a rossz matematikusok adójának nevezik, mivel a nyerési esély minimális, és a befizetett pénz nagy részét az állam elvonja. A génuai rendszerben 90 jelölt közül sorsoltak ki ötöt, és a fogadások olyan népszerűvé váltak, hogy Benedetto Gentile szenátor javaslatára hivatalos állami játékká tették, ahol egy, kettő (ambo), három (terno), négy (quaterno) vagy öt (quinterno) számra lehetett fogadni. A játék hamarosan meghódította Itáliát és egész Európát, és a matematikai felépítése azóta is változatlan, mivel kockázatmentes és jelentős hasznot ígér a szervezőknek. A magyarországi történetéhez kapcsolódik, hogy az osztrák és cseh örökös tartományokban 1751-ben császári pátenssel vezették be, amely kincstári monopóliumnak nyilvánította, és bérbe adta Octavio Cataldi grófnak, a kor neves lottószakértőjének.