Záborszky Nándor (1883–1952) Budafok első polgármestereként vált ismertté, aki a Turóc vármegyei Tótprónán született, jogi tanulmányait pedig Pozsonyban és Pesten végezte. A településre először 1922-ben rendőrkapitányként került, majd amikor 1926-ban Budafok elnyerte a rendezett tanácsú városi rangot, nagy többséggel őt választották meg a város vezetőjévé, és két mandátumon át, 1939-ig irányította a várost. Korszakában hatalmas fejlődés indult el: felszámolták a barlanglakásokat, felépült az új városháza, valamint iskolák, óvodák, modern csatorna- és világítási hálózat létesült, miközben a piactér is rendezésre került. Kimagasló közszolgálati munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, így 1918-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1934-ben a Vöröskereszt Érdemkeresztjét, majd 1941-ben a Koronás bronz érmet is. Haláláig (1952) Budafokon élt, és a helyi öregtemetőben helyezték végső nyugalomra; emlékét ma a Savoyai Jenő téri emléktábla, valamint a nevét viselő díszterem és pince őrzi.