Az ukránok a keleti szláv népek csoportjához tartoznak, akik a Kijevi Rusz (9–13. század) örökségéből váltak külön a 14–15. században, majd a 17–19. században formálódtak önálló nemzetté. Gazdag népi kultúrájuk és nyelvük jól elkülönül, hiszen a szókincsük 84 százalékban egyezik a belarusz nyelvvel, irodalmuk megalapozója Ivan Kotljarevszkij (1798) volt, amelyet később Tarasz Sevcsenko emelt magas színvonalra.

A 20. században az ukránokat súlyos megpróbáltatások érték: az 1917-es forradalom utáni polgárháború másfél millió áldozatot követelt, majd az 1930-as években az erőszakos kollektivizáció következtében kialakult Holodomor (nagy éhínség) mintegy hat millió emberéletet oltott ki, amelyet sokan máig az ukránság elleni szándékos népirtásként értékelnek. A második világháborúban 4,5 millió ukrán katona harcolt a szovjet hadseregben, bár egy kisebb részük a németekhez csatlakozott, és Sztepan Bandera hívei még az 1950-es évek elején is szovjetellenes fegyveres ellenállást folytattak.

Az ukrán államiság először 1922-ben, a Szovjetunió keretein belül született meg, és ma ismert híres alakjaik közé tartozik a rakétatervező Szergej Koroljov, a hegedűművész David Ojsztrah, valamint a jelenlegi elnök, Volodimir Zelenszkij. Az ukránság ma elsősorban Ukrajnában és a volt szovjet utódállamokban él, identitásukat pedig jelentősen meghatározza a bonyolult történelmi örökségük.