A nyugdíj egy alanyi jogon járó járadék, amelynek összege a ledolgozott évek számától és a korábbi jövedelemtől függ, és lényegében a biztosítás egy fordított formája, hiszen a nyugdíjkorhatár elérésekor annuitásként kapjuk vissza a befizetéseket. Az állami nyugdíjrendszerek azért jöttek létre, mert az önkéntes biztosításnál kontraszelekció, paternalizmus és erkölcsi kockázat lép fel, valamint lehetővé teszik a jövedelem újraelosztását a különböző társadalmi csoportok és generációk között. A finanszírozás két fő módja a nyugdíjpénztári (tőkefedezeti) rendszer, ahol mindenki saját számlájára gyűjt, és a felosztó-kirovó rendszer, ahol a jelenlegi dolgozók járulékai fedezik a jelenlegi nyugdíjasok ellátását. A nagy gazdasági világválság drámai változást hozott, mivel a pénztári megtakarítások egyik napról a másikra értéktelenné váltak, ezért például az Egyesült Államokban áttértek a felosztó-kirovó rendszerre. Bár a felosztó-kirovó rendszer mentes a befektetési kockázatoktól, a nyugdíjrendszerek kialakítása mindig kompromisszumot jelent a gazdasági biztonság és a személyes megtakarítások között.