Kármán András (Losonc, ? – 1761. január 1.) református igazgató-tanár volt, aki a neves Kármán család tagjaként Kármán József református püspök édesapja, valamint a későbbi író és ügyvéd Kármán József nagyapja volt. Tanulmányait Debrecenben és Sárospatakon kezdte, majd a losonci egyház költségén 1727 és 1730 között az utrechti, leideni, Odera-Frankfurti és boroszlói egyetemeken folytatta. 1731-ben hívták meg Losoncra igazgató-tanárnak, ahol harminc éven át nagy buzgalommal működött: ő tette teljessé a gimnáziumot, és a szokásos tanfolyamon felül bölcseleti (filozófiai) oktatást is bevezetett, fő tantárgyai a logika, történelem, matematika és algebra voltak. Betegeskedése miatt 1760-ban teljes fizetéssel vonult magánéletbe, majd 1761. január 1-jén Losoncon elhunyt. Munkái főként teológiai disputációk és halotti orációk voltak, amelyek közül kiemelkedik a Ráday Pál özvegye, Kajali Klára felett elmondott, Tragi-comoedia című beszéde.