A frakció a politikai életben egy párt parlamenti vagy önkormányzati képviselőcsoportját jelenti, a kifejezés a latin fractio (töredék, törés) szóból származik. A frakciók a modern parlamentek alapintézményei, mivel lehetővé teszik, hogy a sok egyéni vélemény helyett néhány egységes álláspont ütközzön a vitákban, ezáltal növelve a törvényhozás hatékonyságát és stabilitását. Magyarországon a frakcióalakítás szabályai többször változtak: az 1990-es években 10, majd 15 képviselő kellett hozzá, utóbbi szabályt azonban az Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmányellenesnek minősítette, mert megakadályozta a választási küszöböt átlépő kisebb pártokat (például a MIÉP-et) a frakcióalapításban. A jelenlegi, 2013-tól hatályos szabályok szerint egy önálló országos listát állító párt már 3 képviselővel is alakíthat frakciót, míg közös lista esetén legalább 5 fő szükséges. Emellett a képviselő csak egy frakció tagja lehet, kilépés vagy kizárás esetén pedig automatikusan függetlenné válik. A kommunista pártok történelmileg szigorúan tiltották a párton belüli „frakciózást”, mivel az szerintük megbontotta a párt egységét és fegyelmét.