A zivatar a légkör instabilitásának szélsőséges megnyilvánulása, amelyet erős feláramlások (konvekció) és elektromos kisülések kísérnek, és általában a meleg időszakban (március 1. – október 31.) alakul ki, amikor elegendő konvektív energia (CAPE) szabadul fel. Kialakulásukat gyakran egy markáns hidegfront váltja ki, amely zivatarláncokba rendeződhet, és akár szupercellákká is fejlődhet, amelyeket tornádók is kísérhetnek – főleg az USA "tornádó-folyosójában", de Magyarországon is előfordulhatnak. A zivatarokat jellegzetes kísérőjelenségeikről ismerhetjük fel: intenzív villámlás, mennydörgés, felhőszakadás, jégeső, viharos szél (kifutószél), valamint sötét, akár zöldes színű, jellegzetes alakú felhők (például falfelhő vagy arcus). Két fő típusuk létezik: a "nedves" zivatar, amelyet csapadék kísér, és a "száraz" zivatar, amelyet csak elektromos tevékenység és szélerősödés jellemez, de télen hózivatarok is előfordulhatnak. Míg a nyári záporok gyakran előjel nélkül, gyorsan (akár 1 óra alatt) alakulnak ki, addig a frontzivatarok a hidegfrontok betörésekor, nagy hőmérséklet-különbség hatására jönnek létre, és legtöbbször zivatarláncba rendeződnek.