Máté Gyula (Szombathely, 1933 – Bonyhád, 2000) magyar képzőművész, aki életében hosszú ideig vezető műszaki értelmiségiként is dolgozott. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett diplomát, majd a bonyhádi zománcgyár főmérnöke lett, ahol az első alagútkemence megépítésével és a kemencék átállításával is úttörő volt, később különböző szövetkezetek elnökeként tevékenykedett. Művészi indulása a szombathelyi Derkovits Szabadiskolában kezdődött, majd az 1960-as években fotográfiáival lett ismert, de az 1968–71 között készült, absztrakt zománcképei nem váltottak ki fogadtatást, ezért csak 1989-ben, kollázsaival tért vissza az alkotói pályára. Kísérletező alkotóként nevéhez fűződik a drótkefegrafika megalkotása (1992), amelyet az amerikai Leonardo folyóirat is publikált, elektrografikai pedig a spanyolországi Cuencában, a világ egyetlen elektrografikai múzeumában is láthatók. Rendszeresen részt vett nemzetközi mail art (küldeményművészet) akciókban, valamint Bonyhádtól Pisán át Kaposvárig – tiszteletbeli tagja volt a Pisai Művészeti Akadémiának –, és 1999-ben a Babits Kiadó gondozásában jelent meg első albuma. Régi barátja, Pierre Székely szobrász alkotásait úgy vallotta, hogy azok „egyfajta szemmel látó szívverés” – a bátor, de letagadhatatlanul egyéni, absztrakt kifejezésmód örök feszültségét jelképezi.