Hajdú-Bihar vármegye Magyarország negyedik legnagyobb és negyedik legnépesebb közigazgatási egysége, amely az Alföld keleti részén fekszik, mintegy 6210 km²-en, több mint 520 ezer lakossal. Székhelye Debrecen, a "cívisváros", amely a régió központja és az ország második legnagyobb városa; további jelentős települések a gyógyfürdőjéről híres Hajdúszoboszló, valamint a Hajdúság kulturális központja, Hajdúböszörmény. A megye legértékesebb természeti kincse a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az UNESCO Világörökség részét képezi, és tradicionális pásztorkultúrájával, szürkemarha- és bivalytenyésztéséről ismert. Története különleges: a hajdúk a 17. században Bocskai István révén kaptak kollektív nemesi jogokat, míg a szomszédos Bihar vármegye a középkorban mezőgazdasági és egyházi szerepet vitt, majd 1950-ben a két megye egyesült Hajdú-Bihar néven, Debrecen székhellyel. A név a hajdúk törökből vagy marhahajcsár-ból eredeztethető katonai múltjára, míg a Bihar szláv földvár vagy vezérnévre utal; ma a terület síkvidéke, termékeny talaja és a Berettyó–Sebes-Körös folyók meghatározóak a mezőgazdasági (búza, kukorica, napraforgó) szempontjából. A vármegye keleti határán Románia, északényezte Szabolcs-Szatmár-Bereg, nyugaton Jász-Nagykun-Szolnok, délen Békés megye vesz körül, így az ország egyik dinamikus, agrár- és turisztikai súlyú régióját alkotja. Hajdú-Bihar vármegye Magyarország negyedik legnagyobb és negyedik legnépesebb közigazgatási egysége, amelyet az Alföld keleti részén találunk, körülbelül 6210 km²-en, több mint 520 ezer lakossal. Székhelye Debrecen, a „cívisváros” és a „kálvinista Róma”, a régió központja, míg olyan jelentős városok tartoznak hozzá, mint a híres fürdőjéről ismert Hajdúszoboszló. A terület legfontosabb természeti értéke a Hortobágyi Nemzeti Park, amely az UNESCO Világörökség része, és a szürkemarha, rackajuh vagy bivalyfajtákkal híres pásztorkultúrájáról. Történelmileg a hajdúk Bocskai István letelepítése és a hajdúvárosok kiváltságai révén váltak önállóvá a 17. században, majd 1950-ben egyesültek Bihar megyéggel, amely korábban Nagyvárad központjával agrárhagyományától volt. A vármegye nevének eredete a hajúk „marhahajcsár” vagy török kifejezéséből, a Bihar pedig szláv, vár vagy Mén-Maró vezér nevéből származik. A mezőgazdaság – különösen búza, kukorica és napraforgó termelése –, valamint a Berettyó–Körös vízrendszer meghatározó, de a terület közlekedési és gazdasági szempontból Románia határalól nyitott, így az ország keleti kapujának is nevezhető.