A háború nagyméretű, szervezett fegyveres konfliktus, amelynek célja a hatalmi érdekek erőszakos érvényesítése, és amelyre a mai napig nincs egységes, mindenki által elfogadott definíció – a legismertebb meghatározás szerint (Clausewitz nyomán) a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel. A modern nemzetközi jog csak a béke állapotát ismeri el törvényesnek, ezért a háborúkra a „fegyveres összeütközés” kifejezést használja, míg a konfliktusok fő céljai között szerepel a területszerzés, a gazdasági erőforrások megszerzése vagy az ideológiai terjesztés. A háború története egyidős az emberiséggel: a vadászó-gyűjtögető hordák már a vadászterületekért is harcba szálltak, ami hozzájárult a Homo sapiens globális szétvándorlásához, és a nomád törzsek számára is természetes tevékenység volt a zsákmányszerzés. A letelepült államok sem voltak békésebbek, hiszen például a Karolingok uralma alatt (Martell Károlytól Nagy Károly haláláig) mindössze 8 olyan év volt, amikor nem háborúztak, mivel a katonákat gyakran a szabad rablás engedélyezésével fizették meg. A rablás és a háború közötti határvonalat jól mutatja Ine wessexi király 752-es törvénykönyve, amely szerint a hét főnél kevesebb támadó tolvajnak, a nagyobb csoport pedig már hadseregnek minősült. Összességében a háború végigkíséri a történelmet a törzsi konfliktusoktól a birodalmak közötti összecsapásokig, és bár pusztító, mégis alapvetően meghatározta a civilizációk fejlődését és gazdasági berendezkedését.