A külpolitika az államok más országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott tevékenysége, amely a nemzetbiztonság, a gazdasági előnyök, a kulturális kapcsolatok és humanitárius célok elérését szolgálja. Alakulását belpolitikai erők, geopolitikai stratégiák és más államok magatartása is befolyásolja; a történelemben a rövid távú hódító törekvésekből mára hosszú távú, diplomáciai és gazdasági eszközöket ötvöző stratégiává fejlődött. Az alapelveket gyakran alkotmányok is rögzítik – például Magyarország Alaptörvénye az európai egység és a nemzetközi jog átalánosan elismert szabályainak befogadását tiszteletben, beleértve a generális transzformációt. Az 1975-ös Záróokmány (EBESZ) tíz nemzetközi jogi alapelvet fogalmaz meg, mint a szuverén egyenlőség, a határinvatlan, a viták békés rendezés és a belügyekbe való be nem avatkozás. A kormányok külpolitikai céljaikat általában kormányprogramokban vagy stratégiákban hirdetik meg, az elsődleges szempont a védelem és biztonság, amely érvényesíthető a "soft power"-től a katonai fenyegetésig terjedő eszközökkel.