Kocsis Zoltán (1952–2016) a magyar zenei élet egyik legnagyobb alakja volt, aki zongoraművészként, karmesterként és zeneszerzőként is nemzetközi hírnevet szerzett. Már háromévesen zongorázni kezdett, majd Kadosa Pál és Rados Ferenc tanítványaként végezte el a Zeneakadémiát; 18 évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, 21 évesen Liszt Ferenc-díjat, 25 évesen pedig Kossuth-díjat kapott. Pályafutása során a világ vezető zenekaraival (Berlini Filharmonikusok, Bécsi Filharmonikusok, Chicagói Szimfonikusok) lépett fel, és olyan híres karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado vagy Charles Dutoit. 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, majd 1997-től haláláig a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatójaként tevékenykedett, emellett 2005-ben másodszor is elnyerte a Kossuth-díjat. Zeneszerzőként is jelentős életművet hagyott hátra, többek között ő fejezte be Arnold Schönberg Mózes és Áron című operáját, és születésnapi koncertjeinek bevételét élete végéig a Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta. 2012-ben életmentő szívműtéten esett át, majd 2016. november 6-án, hosszú betegség után hunyt el, de öröksége a magyar zenei kultúra meghatározó része maradt.