A robbanás a térfogat rendkívül gyors bővülése, amely erőteljes energiafelszabadulással, magas hőmérséklettel és nagynyomású gázok kibocsátásával jár; a nagy robbanóanyagok szuperszonikus lökéshullámokat (robbantás), míg az alacsony robbanóanyagok lassabb égést (deflagrációt) okoznak. A természetben robbanások fordulnak elő vulkánkitöréseknél (a magma nyomáscsökkenése miatt), ütközéseknél, hidrotermikus folyamatoknál, sőt az univerzumban szupernóvák formájában is – a Földön pedig az eukaliptusz erdők bozóttüzei is okozhatnak hirtelen égéseket. A leggyakoribb mesterséges robbanóanyagok a kémiai vegyületek, amelyek gyors oxidációval forró gázokat termelnek; a lőpor volt az első, majd 1865-ben Frederick Augustus Abel kifejlesztette a nitrocellulózt, 1866-ban pedig Alfred Nobel feltalálta a dinamitot. A kémiai robbanásokat elektromos szikra vagy láng indítja be oxigén jelenlétében, de véletlen robbanások is előfordulhatnak üzemanyagtartályokban vagy rakétamotorokban. A legerősebb mesterséges robbanásokat a nukleáris fegyverek (atombomba, hidrogénbomba) okozzák, amelyek hatalmas hőt és pusztító energiát szabadítanak fel.