Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) 1948. május 10-én alakult meg dr. Orovecz Béla vezetésével, és a mai napig Magyarország legnagyobb, egységes állami mentőszervezete, amely 255 mentőállomásról biztosítja az ellátást az egész ország területén. A szervezet története azonban jóval korábbra, 1887-ig nyúlik vissza, amikor Kresz Géza orvos létrehozta a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet (BÖME), amely szakmai alapként szolgált a későbbi állami rendszerhez. Az intézmény kiemelkedő pillanatai közé tartozik, hogy 1954-ben Európában elsőként állított szolgálatba olyan rohamkocsit, amely defibrillátort és pacemakert szállított, 2005-től pedig motoros mentőorvosok is segítik a bajbajutottakat. Napjainkban közel 8500 mentődolgozó dolgozik az OMSZ-nál, akik évente több mint 1,2 millió esethez vonulnak ki, modern járműparkjuk (Toyota, Mercedes) pedig átlagosan 40 millió kilométert tesz meg az utakon. A magyar mentésügy egyedi sajátossága, hogy – ellentétben például Németországgal vagy az Amerikai Egyesült Államokkal, ahol a kórházak vagy önkéntes szervezetek végzik ezt – itt kizárólag az állam biztosítja a teljes mentés irányítását, így garantálva az egységes és gyors, az EU-s elvárásoknak megfelelő, 15 percen belüli megérkezést.