Pécs, Baranya vármegye székhelye és az ország ötödik legnagyobb városa, a Dél-Dunántúl központja, amelynek története a római korig nyúlik vissza, amikor Sopianae néven alapították a 2. században. A város gazdag középkori múltját jelzi, hogy Szent István 1009-ben püspökséget, Nagy Lajos pedig 1367-ben az ország első egyetemét alapította itt, majd a török hódoltság után 1780-ban Mária Teréziától kapott szabad királyi városi rangot. A 19. századi iparosodás világhírűvé tette a Zsolnay-kerámiát, a Littke-pezsgőt és az Angster-orgonát, míg a római kori ókeresztény temető 2000-ben az UNESCO világörökség részévé vált. A mindig is soknemzetiségű város (magyarok, horvátok, svábok) 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa Kulturális Fővárosa volt, ami hatalmas fejlesztéseket hozott, például a Zsolnay Kulturális Negyedet. A toleranciájáért 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért díját, és a nemzetközi LivCom versenyen is kiemelkedően szerepelt. Nevének eredete is érdekes: a római Sopianae valószínűleg a kelta „mocsár” szóból ered, a magyar Pécs elnevezés pedig akár a török „beş” (öt) szóra is visszavezethető.