A Fővárosi Vízművek Zrt. története a 19. századig nyúlik vissza, amikor az 1866-os kolerajárvány után, 1868-ban átadták az első pesti ideiglenes vízművet. A fejlődés rohamos volt: 1881-ben elkészült a Budaújlaki vízmű, majd 1904-re a Káposztásmegyeri vízműtelep, amely már napi 240 000 köbméter ivóvizet tudott termelni, és ezzel párhuzamosan a budai és pesti hálózatot is összekötötték. A második világháború súlyos károkat okozott a rendszerben, de 1947-re sikerült helyreállítani, majd az 1950-es évektől a peremkerületek bekapcsolásával és új létesítményekkel (1962-es felszíni vízmű, 1982-es szentendrei-szigeti kutak) a vízfogyasztás 1970-re több mint kétszeresére nőtt. A fokozódó vízszennyezés miatt több kutat be kellett zárni, ezért 1981-től külön Vízminőségi Bizottság felügyelte a vizet, és a fejlesztések eredményeként 1986-ra megszűntek a korábbi nyári vízkorlátozások. A 2010-es években egy korszakos projekt, az „ÉlőDuna” keretében adták át a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepet Csepel-Szigetcsúcson, amelyet szintén a Fővárosi Vízművek üzemeltet. A ma is a Fővárosi Önkormányzat többségi tulajdonában lévő társaság így biztosítja a főváros ivóvízellátását és a fenntartható vízgazdálkodást.