Az alpolgármester a polgármestert helyettesítő, munkáját segítő tisztségviselő, akinek jogállását Magyarországon 2010. október 4-én gyökeresen átalakították. A tisztség története során a dualizmus korában még szabályozták, majd 1950-ben a tanácstörvény megszüntette, és csak 1990-től választhatták újra, ám kizárólag a képviselő-testület tagjai közül. A 2010-es módosítás ezt a megszorítást feloldotta, így már nem képviselő-testületi tag is választható alpolgármesterré, de ha több alpolgármestert neveznek ki, legalább egynek a testület tagjai közül kell kikerülnie. A "külsős" alpolgármester nem tagja a testületnek, a polgármestert elnöki minőségében nem helyettesítheti, viszont tanácskozási joggal részt vehet az üléseken. Megbízatása megszűnhet, ha a polgármester írásban elvonja tőle a feladatköröket, vagy ha a polgármester tisztsége megszűnik, ilyenkor illetménye a képviselő-testületi tagok tiszteletdíjához igazodik. A reform célja a polgármester bizalmi jogkörének erősítése volt, és az új szabályok a főpolgármester-helyettesre és a megyei közgyűlés alelnökeire is kiterjednek.