A szó a nyelv alapvető, jelentéssel bíró egysége, amely egy vagy több morfémából épül fel – ám pontos meghatározása korántsem egyszerű. A modern nyelvészet szerint a szó intuitívan elkülöníthető, de nyelvészeti terminusként nem használható, ezért négyféle típust különböztet meg: fonológiai, lexikai, morfológiai és szintaktikai szót. A helyesírásban és tipográfiában a szó szóközzel vagy írásjellel határolt betűsor, de lehet számjegyeket, kötőjelet is tartalmaznia, sőt a betűszók (pl. IBM) is szóként viselkedhetnek. Már Arisztotelész is próbálta definiálni a szót, de a szóhatárok megállapítása – különösen a beszédben – bizonytalan, amit a helyesírási szabályok (egybeírás, különírás) csak részben oldanak fel. A szavakat csoportosíthatjuk szófajok, jelentés vagy toldalékolás szerint, és a ragozott alakokból lemmatizálással nyerjük ki a szótári alakot; az egy szó összes ragozott formáját paradigmának nevezzük. Végül a szavak logikai csoportokba is sorolhatók (pl. nevek, tulajdonnevek), rendszerezésükkel pedig a lexikográfia és a terminológia foglalkozik.