A gyász egy természetes, de összetett lelki folyamat, amelyet nemcsak egy szeretett személy halála, hanem más veszteségek (például munkanélküliség, költözés vagy kapcsolat megszakadása) is kiválthatnak, és amelyet a pszichológián belül a tanatológia tudománya vizsgál. Már Freud is foglalkozott vele, és Gyász és melankólia című művében különítette el a normál és a kóros gyászt, hangsúlyozva, hogy ez nem egy állapot, hanem egy időben lezajló folyamat. Pilling János felosztása szerint a gyász szakaszai közé tartozik a megelőző (anticipációs) gyász, a sokk (amit hitetlenség és érzelmi bénultság jellemez), a kontrollált szakasz (amikor a hivatalos teendők és a temetési rítus segítenek) és a tudatosulás. A tudatosulás a legnehezebb időszak, amikor a gyászoló szembesül a hiánnyal, és gyakran testi tünetek, például torokszorítás vagy légszomj is jelentkeznek. Fontos tudni, hogy a szakaszok nem különíthetők el élesen, és a gyászoló érzései (mint a bűntudat vagy a harag) hullámvasútszerűen váltakoznak, amelyeket a kapcsolat jellege, a halál módja és a kulturális környezet is nagyban befolyásol.