A galériaerdők a folyók vagy állóvizek mentén kialakuló, többnyire örökzöld sávok, amelyek folyosószerűen hatolnak be a környező szárazabb tájakba, így szavannákra, rétekre vagy akár sivatagokra is. A folyóárterek átmeneti zónáiban a hordalékos talaj termékenyebb és jobb vízellátású, ezért a galériaerdők olyan helyeken is megélnek, ahol máskülönben nem tudna erdő fennmaradni; a határuk éles, és csak néhány méter széles átmeneti sávban fejlődnek. Az emberi tevékenység – mint a legeltetés, a gátak építése, a fakitermelés, az invazív növények térnyérése és a klímaváltozás – világszerte csökkenti a kiterjedésüket, akadályozva az erdők természetes regenerációját. Magyarországon a galériaerdők lombhullató változatai honodnak, két fő csoportjuk a keményfa-ligetek (tölgy-kőris-szil liges társulások) és a puhafa-ligetek (fűz- és nyárfajokból álló folyóparti erők), amelyek elsősorban a Tisza és más folyók árterületein fordulnak elő. Az említett veszélyforrások miatt ezeknek az ártéri élőhelyeknek a megőrzés kiemelt feladat, hiszen páratlan ökológiai védőhatályuk van a környező területekre.