A vízállás a felszíni vizek – például folyók és tavak – vízmagasságát jelenti, amelyet a vízmércén mérnek egy rögzített, történelmi "0" ponthoz viszonyítva, ezért az érték akár negatív is lehet, ha a meder mélyebbé vált. Magyarországon a nullpontokat a Duna esetén az 1834-es, a Tisza esetén az 1842-es kisvíz-szintekhez határozták meg, és ezt a magasságot tengerszint feletti méterben (mBf) is rögzítik – például a budapesti Vigadó téri vízmérce nullpontja 94,970 mBf, a balatoni Siófokon pedig 103,411 mBf. A vízjárást a reggeli és esti mérések (7:00 és 19:00) átlagával számítják ki, és a mederkitöltési tényező (0–100%) alapján sorolják be (pl. 0–20% igenn alacsony, 81–100% igen magas). A rendszeres mérés már a 18. században elkezdődött (Duna: 1823 Pozsonyban és Budán, Tisza: 1833 Szegeden), és napjainkra a hazai hálózat meghaladja a 300 mérőhelyet. A vízállásjelentést a Petőfi Rádió adott 2007-ig, 2012-ben szüneteltették, majd 2018-tól a Kossuth Rádió híradásai ismét hallatóak.